PÁSZTORI ÜDVÖZLET
Nincs más út!
Jézus mondta: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Az út különbözik az utcától. Míg az utca egy városban vagy faluban közlekedés számára fenntartott közterület, addig az út városokat és falvakat köt össze. Valahonnan valahova vezet. Összeköti a két pont közötti távolságot. Két pont között a legrövidebb út az egyenes. Sőt, az egyenesnél nincs is rövidebb! – Nincs más út!
Ha először megyünk egy addig ismeretlen helyre, gyakran megesik, hogy eltévedünk. Ilyenkor térképet nézünk és kérdezősködünk. Ha valaki, akit megszólítunk, így szól: „Szerencséje van, én éppen ott lakom. Szóban elmondva nem biztos, hogy odatalál, de ha beülhetek az autójába, menet közben mondom, hogy merre menjen, és biztosan célba ér.”
Ilyenkor, különösen, ha már belefáradtunk a hosszas keresgélésbe, vagy szorít az idő, mert már várnak ránk valahol, máris tárjuk az ajtót, és örömmel útitársnak fogadjuk az illetőt. Ekkor úti célunk elérése érdekében ő lesz a legfontosabb személy számunkra. Az új ismerősünkkel való kapcsolatunk 100%-osan bizalomra épül. Azzal érdemelte ki bizalmunkat, hogy ő tudja az utat. Így, és ezért, ő szó szerint élő út lesz a számunkra. Mennyi felesleges próbálkozást, ideges kapkodást, zsákutcás üresjáratot megspórolunk, ha egy megbízható útitársunk akad egy ilyen esetben. Ez olyan megnyugtató tud lenni, hogy a szívünk megtelik hálával iránta.
A vallások és filozófiák különböző utakat ajánlnak a földi vagy a túlvilági boldoguláshoz, üdvösséghez. Azonban egyetlen vallásalapító vagy filozófus sem jött „otthonról”, hogy hitelesen azt mondhatná: „Nézd, én tudom, hol lakik az Isten, hol van a mennyország, tudom az utat, mert otthonról jövök.” Ezt csak egy valaki mondhatja el magáról: az Úr Jézus Krisztus, az Isten Fia. Ő így nyilatkozott önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János evangéliuma14:6). – Nincs más út!
A keleti vallásfilozófiák „út” ajánlatai csak utcák, vagy zárt terek, amelyek nem vezetnek sehova. A bűnök rácsa mögé került emberi életeknek valami enyhet próbálnak adni, amikor a szenvedélyek labirintusában kóválygóknak a vágyak kiölését, vagy a vágyak kiélését, avagy a végső megsemmisülésre való felkészülést javasolják, merthogy – szerintük – maga az élet csupán az úttalanság zsákutcája. Ha emberek egy nagy cellában vastag vasrácsok mögé vannak zárva, cellán belül többféleképpen viselkedhetnek. Az egyik tépheti a haját, ordítva rázhatja a rácsot, neki mehet a többieknek, vagy véresre zúzhatja koponyáját a rácson. A másik csendesen ül, és azon gondolkozik, hogyan is tölthetné el ezt a rácson belüli életet a lehetőséghez képest a legjobban. Beletörődik az állapotába, alkalmazkodik a körülményekhez, igényeit és vágyait minimálisra redukálja. Így valószínűleg túléli az őrjöngőket. Sőt, olykor még nyugtatni is tudja őket a cellában felismert filozófiájával. Számára az a valóság, ami a rácson belül van. A rácson kívül minden csak ábránd, vágy, ezért kiölendő. – Itt nincs kiút! Marad a börtön, marad a lakat, marad a rács. És marad a rácson belüli vallásfilozofálás. Ez a „berendezés” marad.
Jézus Krisztus azonban a mennyből, otthonról jött. Áldozatos kereszthalálával legyőzte a bűnt, halált, poklot és a Sátánt. Az előbbi képpel kifejezve: Idejött közénk, leverte bűnbezárt életünk rácsának lakatját, és kiutat nyitott hazafelé… A Szentírás azt mondja róla: „Teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (Zsidók 10:19-20).
Lehet, ha most e sorok olvasása közben ott lennék melletted, azt kérdeznéd tőlem, hogy jó-jó, de kicsoda ez a Jézus, aki az Isten Fia, és hogyan ismerhetem meg őt? Ezt mondanám:
Hallgasd csak, hogyan mutatja be őt Pál apostol a Kolossé 1:13-23 versekben:
„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képe… benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok… minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenes, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt…”
Jézus Krisztus nem volt mindig ember. Mindig Isten volt, de az időnek egy pontján ember is lett, miközben nem szűnt meg Isten maradni. 33 évig itt élt köztünk. Utánunk jött a bűn, a halál és a pokol cellájába. A cellát szétfeszítette, a halál és a pokol kulcsát magához vette, mert legyőzte a Sátánt, a személyes Gonoszt. A hívőknek mondja: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek, örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jelenések 1:17b-18). Most miután visszament a mennybe, nem szűnt meg ember maradni! Ő Isten-ember.
Mit kell tenned? Hittel hívd be Őt az életedbe! Valld meg neki minden bűnödet és kérd, hogy szabadítson meg azoktól! – Nincs más út! Ő eléd jött. Tovább, mint félútig. A keresztig neked kell odabotorkálni. Leborulsz vagy kiborulsz? A betegnek nem kell meggyógyulnia, mielőtt orvoshoz megy. Jöjj úgy, amint vagy! Imádságban szólítsd meg az Urat! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róma 10:13).
Leírok ide egy egyszerű imát, amelyet olvass el figyelmesen, aztán ha őszintén hiszed, másodszor mondd el hangosan az Úrnak, mint a saját imádságodat:
„Úr Jézus Krisztus, tudom, hogy bűnös vagyok, és nem vagyok méltó az örök életre. De hiszem, hogy meghaltál bűneimért a kereszten, és feltámadtál, hogy ez által nekem is belépőt szerezz a mennybe. Úr Jézus, most megnyitom előtted szívem ajtaját, kérlek, jöjj az életembe, bocsásd meg minden bűnömet és szabadíts meg azoktól. Bűneimből most hozzád térek, és üdvösségemért csak benned bízom. Elfogadom az örök élet ingyenes ajándékát. Tölts be Szentlelkeddel, és mostantól kezdve vezesd és urald az életemet. Ámen.”
Ha hittel elmondtad a megtérő bűnös egyszerű imáját, négy dolgot kell tenned:
- Köszönd meg az Úrnak, hogy a szívedbe jött! Imádd őt! Olvasd el az 1Jn 5:9-13-at! Köszönd meg, hogy mivel Ő a szívedbe jött, ezzel neked örök életet hozott. Minden felismert bűnt hozz elé mindig azonnal, hogy megtisztítson attól!
- Olvasd a Bibliát! Kezdd a János evangéliumával. Naponta olvass egy fejezetet!
- Keress egy olyan keresztyén gyülekezetet, ahol az élő Krisztust imádják, hiszik a teljes Szentírást, szeretik egymást és az elveszetteket! Csatlakozz Isten szerető családjához!
- Mondd el másoknak, hogyan könyörült rajtad az Úr! Miközben megvallod Jézust, a Szentlélek megerősít téged a hívő életben, és mások megmentésére is használ.
– Nincs más út!
Jézus, az Isten Fia így nyilatkozott önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”
(János 14:6)
– Nincs más út!
„Őáltala kaptunk szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk,
és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében”
(Róma 5:2).
– Nincs más út!
„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt
más név, amely által üdvözülhetnénk”
(Apostolok cselekedetei 4:12)
– Nincs más út!
Ha elfogadtad Őt, üdvözöllek Isten családjában! Jelezd nekem, hadd örüljek veled!
Révész Árpád
Nyugalmazott baptista lelkipásztor,regionális evangélista
Telefon: +36208863627
Email: rev.arpad@onlyway.hu
|
Gyülekezetünk története
